virágok

Alacsony termetű, kopasz hajtású növény. Tőlevelei hosszú nyelűek, tenyeresen összetettek, fogazott szélűek. nem áttelelők. Murvalevelei szeldeltek. Zöld színű, 35-50mm átmérőjű virágaiban a virágtakarót a csészelevelek alkotják, a szirmok mézfejtőkké alakultak. A porzók száma sok. A termés tüszőcsokor.

ELTERJEDÉS: Európa nagy része. Hazánkban a Dunántúlon szórványos.

ÉLŐHELY: Üde lomberdők, bükkösök, gyertyános-tölgyesek.

ROKON FAJOK: A pirosló hunyor virágai vöröses-ibolyásak, nagyobbak. Hazánk védett növény.

Nagytermetű, többnyire kopasz hajtású, merev, felálló, egyszerű szárú növény. Szórt állású, kerekded körvonalú levelei tenyeresen ötösen összetettek. A levélszeletek mélyen tagoltak, fogazott szélűek. A sötétkék vagy bíbor lila virágok tömött, hajtásvégi fürtben nyílnak. Az öt csészelevél közül a felső nagyobb és sisak alakú. A két sarkantyús mézfejtő benyúlik 3; sisak alá. A porzók száma sok. A növény mérgező.

ELTERJEDÉS: Nyugat-Európa hegyvidékeinek jellemző, kertekben is sokfelé ültetett növénye. Nálunk nem honos.

ÉLŐHELY: Nyirkos erdők, nedves rétek, patakpartok.

ROKON FAJOK: A farkasölő sisakvirág virágai halvány sárgák. Hazánk lomberdeiben elég gyakori.

Felálló szárú, szőrös hajtású, változékony, mérgező növény. Töve gyakran hagymaszerűen megvastagodott, hajtásának felső része gazdagon elágazó.

Tőlevelei hosszú nyelűek, hármasak, levélkéi karéjosak. Szárlevelei kisebbek, ülők. A 20-30mm átmérőjű virágok magánosan nyílnak a barázdált kocsányon. A virágtakaró kettős és 5 tagú. A csészelevelek lefelé hajlók. Az aszmagok horgas csőrűek.

•ELTERJEDÉS: Egész Európa. Hazánkban szórványos.

•ÉLŐHELY: Nedves rétek, legelők, sövények, folyó- és patakpartok, homokdűnék.

•ROKON FAJOK: A buborcsboglárka karcsúbb, töve csak ritkán gumós, levelei fényesek, virágai halványabbak. Nedves rétek, legelők hazánkban gyakori faja.

Középtermetű, tőlevélrózsás, kopasz hajtású, kevéssé elágazó szárú növény. Sötétzöld, tenyeresen összetett levelei5-7 tagúak, a levélszeletek karéjosak, fogazott szélűek. A tőlevelek hosszú nyelűek , a szárlevelek többnyire ülők . Az élénksárga virágok 25-50 mm átmérőjűek. A virágtakarót mintegy 10 egymásra boruló lepellevél alkotja.

A porzók száma sok. A sokmagvú tüszőtermés a belső varrat mentén nyílik fel. Mérgező növény.

ELTERJEDÉS: Európa nagy részén, főként a hegyvidékeken. Hazánk ritka, védett növénye.

ÉLŐHELY: Láprétek, láperdők. hegyi patakpartok, ligeterdők. Sokfelé ültetik kertekben is. Arany- és narancssárga virágú fajtája is ismert.

Fásodó szárú, csavarodó levélnyelével kúszókapaszkodó, lombhullató lián. Szárnyasan összetett levelei átellenes állásúak. Levélkéi tojásdadok, lándzsásak, fogazott szélűek. Zöldes-fehér vagy krémszínű, illatos, 18-20 mm átmérőjű virágai bogernyőben nyílnak. A virágtakaró 4 tagú, a leplek molyhosak. A tollas aszrnag termések gomolyagszerű csokorban érnek.

ELTERJ EDÉS: Európa nagy része. Hazánk erdeiben és cserjéseiben gyakori.

ÉLŐHELY: Sövények, cserjések, erdők ; meszes talajon.

Vékony, elágazó vagy egyszerű szárú, felálló hajtású növény. Szórt állású, szárnyalt levelei sallangosan szeldeltek. Magánosan nyíló, élénkvörös, csésze alakú virágai 15-25mm átmérőjűek. A virágtakaró 5-8 sziromból és 5 szétterülő, kopasz csészelevélből áll. Az aszmagtermések fejecskében érnek.

ELTERJEDÉS: Nyugat-Európából származó, sokfelé meghonosodott növény. Hazánkban nem él.

ÉLŐHELY: Parlagok, gabonatáblák, szemétdombok. Kertekben is ültetik.

ROKON FAJOK: A láng színű hérics virágai nagyobbak, csészéje szőrös és a pártához simul. Parlagok, szántók, hazánkban gyakori faja.

Kis tennem, kopasz hajtású növény. Tenyeresen szeldelt, fényes, élénk. Zöld levelei jórészt tőállásúak és hosszú nyelűek. kerek körvonalúak. A tőlevelek megjelenése előtt, magánosan nyíló, 20-30mm átmérőjű, sárga virág alatt 3 tagú fellevélörv fejlődik.

A bókoló bimbókocsánya nyíláskor felegyenesedik. A tojásdad lepellevelek száma többnyire.

ELTERJEDÉS: Dél-Európából származó, sokfelé meghonosodott, kertekben is

Ültetető növény.

Hazánk védett növénye.

ÉLŐHELY: Nyirkos, tápanyagban gazdag talajú lomberdők, sövények.

Helyenként nagyobb foltokban virító, kora tavaszi növény. Hosszú nyelű, hármasan összetett, karéjosan tagolt tőlevelei rendszerint csak a virágzás után fejlődnek ki. Szárlevelei hasonlóak, de rövid nyelűek és gallérszerűen fogják körül a magánosan nyíló, 20-40 mm átmérőjű, bókoló vagy felálló kocsányú virágot. A virágtakaró 6-12 fehér, esetenként rózsásan vagy kékesen futtatott lepelből áll. Az egy magvú aszmagok bókoló fejecskében érnek.

ELTERJEDÉS: Egész Európa a messzi északi tájak kivételével. Hazánkban szórványos.

ÉLŐHELY: Erdők, cserjések, ritkán nedves rétek.

ROKON FAJOK: A bogláros szellőrózsa virágai sárgák. Üde, elegyes erdők jellemző faja.

Kopasz hajtású, felálló, szétterülő vagy heverő szárú növény. Ez utóbbi változat hajtása a szárcsomóknál gyakran legyökeresedik. Sima, sokszor pirossal futtatott szárán a levelek szórt állásúak. Az alsók hosszúkásak, lándzsásak, rendszerint ép szélűek. A 7-20mm átmérőjű, barázdált kocsányú virágok fejecskében magánosan vagy laza csomókban nyílnak.

ELTERJEDÉS: Egész Európa. Hazánkban szórványos.

ÉLŐHELY: Nedves rétek, mocsarak, tópartok; semleges vagy meszes talajon.

ROKON FAJOK: A nádi boglárka szára felálló és üreges, virágai nagyobbak.
Hazánk védett növénye.